Szicília 2013.09.08-15. (1. rész)

1. rész

Onnan kezdem, hogy kivételesen nem fapados légitársaságot választottunk, hanem Alitalia-val utaztunk, ami szuper döntésnek bizonyult. Precíz nagyon korrekt ügyintézés és semmi meglepetésköltség út közben. A jegy kb. 40.000 Ft-ba került, de miután ezt kifizettük semmilyen további teendőnk nem volt. Nem volt külön csomag díj, meg kézipoggyász díj, meg becsekkolási díj megmittomén és ez sokévnyi fapadosozás után nagyon kellemes meglepetés volt. Teszem hozzá a wizzair látszólag olcsó repülőjegye se lett volna ennél olcsóbb, ha hozzáadom mindazt, ami még eredetileg nincsen benne sőt… Ami mellette szól az az, hogy egyenesen Catania-ba repít. Őszintén szólva még így átszállásostúl is kellemesebb volt a szájíz.

Elindultunk a repülő 6:35-kor indult Ferihegyről....a becsekkolásnál nem volt gond (mondjuk hatunk közül, egyedül engem nem tudtak végig becsekkolni csak Rómáig, de ezt pikk pakk megoldották átszálláskor, úgyhogy ez nem számít gondnak)  de ez az átvilágító kapu mizéria azért megér egy pár mondatot. Rengetegen voltunk és 3 gép indult nagyjából egy időben....mindehhez az ember mennyiséghez összesen 1, azaz 1 DARAB kapu működött...Volt egy kis izgalom. A reptér szimpatikus biztonsági embereit baromira nem érdekelte, hogy van aki lehet lekési a gépét emiatt és aki esetleg meg merte kérdezni, hogy vele mi lesz azt elég kifogásolható stílusban visszaküldte sorba mondván hogy szelaví. Végül nem volt gond amennyire tudom, de emberségből/jófejségből bukta. Mi 40 percet álltunk sorba, ez idő alatt nem nyitott meg új átvilágító kapu.... Még az pszichopata oktató videót említeném meg, amivel a várakozás alatt szórakoztatják/oktatják a népet. Leírhatatlan mindenki nézze meg:)

Az utazás teljesen rendben volt a hajnali kelés miatt a Budapest-Róma távot végig aludtuk...Nem mondható el ugyanez a Róma-Catania útra, ami rövidebb is volt és attól a pillanattól, hogy megpillantottuk Szicíliát egyik ámulatból a másikba estünk. Nem tudom, hogy mindenkinek ennyire nagy élmény e egy működő vulkán látványa, de az biztos, hogy én innentől kezdve egy hétig teljesen a hatása alatt voltam. Volt benne valami megmagyarázhatatlanul megnyugtató és nyugtalanító is egyszerre. Fura mód jó érzés volt kicsinek érezni magam:)

Most pedig megpróbálom sorra venni a napok történéseit, észrevételeit tapasztalatait.

1. nap 2013. szeptember 8. vasárnap

Megérkezés.

Szállás: Robert's Guesthouse (Nicolosi)

Kedves ismerősöm a tulaj és bár Catania-tól meg mindentől kicsit messze voltunk tudtam, hogy Robert segítségével nagyon szicíliai, nagyon autentikus élményben lesz részünk. Így is lett. 

A kiadó rész egyébként az ő házának az emeletén található. Összesen 6 fő (3 db 2 ágyas szoba + 1 fürdő) fér el minimális reggeli logosztikával kényelmesen. Minden messze van, ami viszont közel van az az Etna. Nicolosi-t úgy is hívják, hogy Porta Dell'Etna. (A közel persze olaszosan közel...autóval innen kb fél óra eljutni, jó kis szerpentines úton a felvonó aljáig.) Ez a rész inkább télen népszerű ekkor az Etna sípályái könnyen elérhetőek. Egy Etnán síelést bevallom fel is vettem a MUST TRY listámra…

Isteni ebédet kaptunk. Előételnek házi sajtokat és olasz házi szalámit (salchicon) kaptunk főételnek pedig a világ legegyszerűbb, de legfrissebb és legfinomabb tésztáját. Még is ritkán eszik ilyet az ember....fusilli tészta al dente friss bazsalikommal, friss paradicsommal és házi készítésű olíva olajjal no meg persze az elmaradhatatlan parmezán sajt a tetejére. Mennyei!

Nem gondoltuk volna, de már az első napunkon fürödni is tudtunk a tengerben. Robert, San Marco-ba vitt minket ami Nicolositól egy kb. 40-50 km-re lehet...azt mondta higgyünk neki a vasárnapi dugó miatt Cataniába ugyanennyi idő lenne lejutni és ez a tengerpart sokkal nyugisabb és szebb. Apró kavicsos parton voltunk ahol nem sok emberrel találkoztunk. A távolban láttuk Taorminát és minden olyan békés volt. A víz szuper volt gyorsan mélyülő. Az élővilág nem volt túl gazdag/népes, de azt is megtudtuk, hogy ez a Messina-i szoros közelségének és a különböző áramlatoknak köszönhető. A víz érezhetően kevésbé sós mint amit az ember a tengertől elvárna, ez meg az Alcantara folyó hatása ami innen nem messze ömlik a tengerbe.(Jón-tenger egyébként)

Ami még feltette a pontot az i-re az az, hogy volt szerencsénk fáról friss banánt enni (az íze nagyon más mint a kamionon/hajón megérett, piacon kapható banánok ízétől) és megkóstolhattuk a az eper ízű különleges olasz szóló fajtát (isabella) is amiből a Fragolino nevezetű igen finom desszert bor is készül.

Autópályán jöttünk, majd este kis falvakon (Santa Venerina, Giarre, Trecastagni stb. ) keresztül jutottunk vissza Nicolosi-ba. Nagy élet volt az utakon és a főtereken is:) Szuper nap volt.

2. nap 2013. szeptember 9. hétfő

Nem tétlenkedtünk és a második napon rögtön belevágtunk a környék felfedezésébe. Az nap nem volt autó segítségünk, úgyhogy felfedeztük a szicíliai busz- ás vonat közlekedést és körbevonatoztuk az Etnát. Amennyire fapados kicsit koszos, kicsit hangos és nem kifejezetten turista barát menetrendű a Cirrcumetnea kisvasút, akkora nagy élmény. Mindenképpen érdemes egy napot rászánni.

Az első izgalom a Nicolosi-Catania táv megtétele volt. A turista információban nem nagyon tudott a hölgy angolul, de kaptunk ingyenes Nicolosi és Catania térképet, busz menetrendet (a busztársaság neve AST) és végül is azt is megtudtuk valahogy, hogy buszjegyet a tabacco-ban tudunk venni. (Mint az később kiderült busz jegyet kb. mindenhol lehet venni olyan helyen is ahol nem is gondolnánk.) Tapasztalatunk szerint angolul senki sem nagyon tud, de kedvesek és mutogatással végül is minden megoldható:)

A 10:05-kor Nicolosi-ból induló városnéző busszal indultunk el.(jegyár, ha jól emlékszem €1,70 egy útra) Utazás közben rögtön bele is csöppentünk a helyi, spontán szerveződő társadalmi életbe. Heves beszélgetés, érdekütköztetés zajlott vadidegen emberek között, nagyon érdekes volt még így is, hogy nem sokat értettünk belőle. 

A vonatunk csak 13:56-kor indult úgyhogy volt időnk egy kicsit sétálni felfedezni. Megvettük a jegyeket tuti ami fix (Catania-Randazzo-Riposto €7,50) és elindultunk lefelé a Via Etnea-n. Erőteljesen külváros, de még így is  jó kis helyekre bukkantunk. Vettünk ebédet egy szuper kis pékségben a Piazza Cavour-tól nem messze és megnéztük a Giardino Bellini-t. 

13:25-kor el is indult a vonatunk…ez egy helyi járat elég autentikus élmény J Egy darabig koszos kisvárosokon haladtunk keresztül ez nem volt akkor szám, de aztán jöttek a szebbnél szebb helyek narancsfák, pisztácia fák, szőlő lugasok és mindenhol az Etna hihetetlen pusztító és építő ereje. Csak később tudtuk meg, hogy Bronte, az egyik állomás híres az isteni pisztáciájáról...sajnos a csatlakozások hiányossága amiatt nem tudtunk volna leszállni, de biztos érdekes lett volna itt is körbenézni, kóstolgatni egy kicsit. 15:32-re értünk Randazzo-ba ahonnan 17:10-kor indultunk tovább. Majdnem két óránk volt körbenézni ebben a helyes kisvárosban a semmi közepén. Na jó nem, de siesta volt, amivel az olaszok aztán egyáltalán nem viccelnek:) Ebédelni nem tudtunk, ami mindenkit egy kicsit rosszul érintett, de egy nagyon sétáltunk szép templomokra és hangulatos kis lakóházakra bukkantunk. Sikeresen el is tévedtünk, ami miatt a vonat elérése kissé stresszesre sikerült, de ezt leszámítva kellemes megálló volt. Indultunk tovább...Bár nagyjából térképileg az út fele még előttünk volt ezt már sokkal gyorsabban tettük meg. Innen már csak lefelé kellett mennie a vonatnak...
Leszálltunk és legnagyobb meglepetésünkre a csatlakozás tökéletesre sikerülhetett volna Giarre-ból, ha működött volna a jegykiadó automata. De nem. Gondoltuk ha nem működik az automata biztos megtudjuk venni a jegyünket a vonaton is.....HIBA. A vonaton €6 pótdíjért cserében válthattunk volna jegyet...Maradt a 40 perccel későbbi vonat és a tanulság ha zárva van a pénztár és nem működik az automata a helyi restiben mindig lehet jegyet venni. De így minden rendben volt simán elértük a 8 órás AST buszunkat Nicolosi-ba ahol Robert várt minket a buszmegállóban. Isteni finom vacsorával tettük fel a pontot az i-re. Nagy szerencsénkre egy régi kedves ismerős szorított nekünk helyet a 7+ Settepiú Ristorante-Pizzeria-ban. Aki erre jár ne hagyja ki melegen ajánlom. Asztalfoglalás kötelező!

Ez itt a reklám helye: 
7+ SETTEPIÚ RISTORANTE-PIZZERIA
viale della Regione, 7
95030 Nicolosi (CT)
Daniele 346 4925518
Luciano 347 6917970
Tel: 095 7916316

3. nap 2013.szeptember 10. kedd

Még csak a harmadik napnál járok, de elég jól látszik, hogy nem pihentünk túl sokat. Pedig a terv az volt. Ha jobban belegondolok fizikailag nem pihentünk, de agyilag totális kikapcsolódás volt.
Beszippantott minket Szicília:)
Ez a napunk a Parco fluviale dell'Alcantara-nál kezdődött. Az az Alcantara folyó völgyében lévő nemzeti park féleség. Mi nem mentünk be a fizetős részre, de azért megnéztük a csodát. A folyó vize a hegyekből érkezik és nagyon hideg,nem kifejezetten alkalmas fürdésre. Persze voltak bátrak,de nagy többség aki bemerészkedett neoprén ruhában tette. Innen autóval a már jól bevált San Marco-i strand felé vettük az irányt és megszavaztunk magunknak egy kis pihenőt. A délutáni terv Taormina és Castemola volt és be voltunk sózva. Kb. 2 óra pihenés után elindultunk Taorminába.
A felfelé vezető úton egyik ámulatból a másikba esetünk. Igazán lenyűgöző volt a kilátás és nem is gondoltuk,hogy még ennél szebb is lehet pedig...
Fél 6 körül értünk fel és az első utunk rögtön a Csontváry által is megfestett görög színházhoz vezetett. Jól tettük, hogy siettünk azt hiszem csak fél 7-ig lehet bemenni utána zárnak. Robert is megerősített minket abban a hitünkben, mi szerint Szicília és Taormina sokat köszönhet ennek a festménynek és Csontváry Kosztka Tivadarnak. A festmény sem semmi, de élőben egyenesen fantasztikus. Elég párás volt az idő amikor mi ott voltunk, de a kilátás így is pazar volt:)

A színház után végig sétáltunk a fő utcán. Taormina nem túl nagy és bolt boltot ér. Helyes kis házak vannak, szűk kis utcák, piazzák és a kilátás is gyönyörű, de nálam egy kicsit túl volt a fényből, reklámból, üzletből. A nagy idegenforgalomban kicsit úgy éreztem elveszett a lényeg.
Amikor azt hittük már mindent láttunk és ennél szebb nem lehet a kilátás akkor tovább indultunk Castemola felé. Ide már nem nagyon megy busz és bár gyalog is fel lehet jutni mégis sokkal nyugodtabb volt. Mindenképp érdemes felmenni!

4. nap 2013.szeptember 11. szerda

Már körbejártuk jobbról is balról is, láttuk alulról meg madártávlatból itt volt az ideje, hogy a talpunk alatt érezzük és meghódítsuk. Ez a nap az ETNA-ról szólt:)
Robert autóját kölcsön kaptuk azzal jutottunk fel a felvonó aljához. Itt megvettük a jegyet ami a lehető legmagasabb  pontig (kb. 3000 méter) 60 euroba került....
Nem kevés pénz, de mindenképpen megérte.

Fent állni egy működő vulkán tetején....leírhatatlan. Mondjuk óriási szél volt úgyhogy ha bárki arra jár tudja, hogy be kell öltözni nincs mese. A felvonó tetején 2 -2 euroért lehet túra bakancsot és kabátot is bérelni. A cipőt mindenképpen ajánlom. A kis hegyes, szúrós lávaköveken semmi másban nem érdemes próbálkozni.
A terepjáró kisbuszokból kiszállva csak csoportosan és vezetővel lehet jönni-menni. Az első állomás a Filozófus kunyhója, majd utána elég közelről megnézhető a 2002-ben kitört kráter kihűlőben lévő helye. Én 2007-ben jártam itt utoljára és döbbenetes volt, hogy emberi léptékkel is tapasztalható a változás. Folyamatosan változik az Etna profilja:)
Óriási séta, erős szél, de boldogság. Hatalmas élmény aki erre jár ne hagyja ki!
Tényleg nem tudom elégszer kihangsúlyozni,hogy milyen különleges érzés egy működő vulkán tetején állni.
Ez utána  szuper nap után jött egy olyan vacsora amit még élek nem felejtek el...Robert a házigazdánk, jó barátom és nem mellesleg szakács. Olyan menüt varázsolt nekünk, mind mennyiségben mind minőségben,hogy leírhatatlan.